Miközben az argentin gazdaság borotvaélen táncol, a tangóipar virágzik, és az erotikus tánc Argentína fő exporttermékévé válhat. Lehet recesszió, államcsőd, munkanélküliség, a tánc iránti vágy olthatatlan.
Míg az argentin gazdaság legnagyobb részét megrengette a pénzügyi válság, egy iparág változatlan népszerűségnek örvend: a tangó. A táncórák zsúfolásig tömve vannak, sőt - a válság ellenére - újabb és újabb klubok nyílnak Buenos Airesben és országszerte.
Bordélyházból indult
A tangó a tizenkilencedik században született meg Argentínában, afrikai spanyol és dél-amerikai hagyományok ötvözeteként. Kezdetben elsősorban a bordélyházakban volt divatos - a meglehetősen erotikus töltetű tánc bizony jó ideig a prostitúcióhoz társult a közfelfogásban.
Csak a huszadik század elején vált társadalmilag elfogadottá, ezután azonban hamarosan világszerte ismert lett. Az 1920-as években kezdett megjelenni a párizsi mulatókban, nemsokára pedig egész Európa tangólázban égett.
Kulturális örökség
Az argentin kulturális identitásnak elengedhetetlen eleme a tangó. Novemberben nemzeti mozgalom indult azért, hogy különleges státuszt szerezzen a tánc. Mivel az Unesco már nem csak műemlékeket, hanem tradicionális művészeti formákat is elismer a világörökség részeként, a tangó is elnyerheti a szervezet jóváhagyását. A döntésre várhatólag jövő júniusban kerül sor.
A kampány vezetője, Fernando de la Rua argentin elnök, aki a BBC-nek kijelentette: "A tangó kultúránk és lekünk lényeges része." A tangóval a kormányzat is kiemelten foglalkozik: minden évben december 11-én tartják a kulturális minisztérium szervezésében a tangó napját.